Gyerekkori inspiráció

Jeanette Sulak
jan. 26.
2 perc olvasás

Sziasztok!

Ígértem, hogy időnként hozok egy-egy blogbejegyzést, hogy az írást se hanyagoljam el.

Sokan ismerhetitek a másik, személyes blogomat

ahol nagyon mély és privát témákba mentem bele. Ott egy másik arcomat, egy múltbéli énemet ismerhettétek meg.

Minden, amit ott olvashattok, azzá tett, aki ma vagyok és büszke vagyok rá.

Mindent átvészelve elindult a tizenéves kislány, és mára egy felnőtt nő lett belőle, akinek nagy álmai vannak.

Egy dolgot viszont sosem említettem a blogomon: ebben a nehéz gyerekkorban két legjobb, négylábú barátom volt, akik óriási támaszt jelentettek számomra.

Rocky, az újfundlandi–labrador keverék, és Alex, a német dog.

Most, hogy elkezdtem állatportrékkal foglalkozni, arra gondoltam, megpróbálom bővíteni a repertoáromat, és nem csak cicákat festeni, hanem kutyákat is.

Ahogy elmerengtem, eszembe jutott ez a két kutyám, akiknek rengeteget köszönhetek- még úgy is, hogy soha nem szóltak egyetlen szót sem

(sajnos, pedig győzködtem őket, hogy nem mondanám el senkinek).

Rocky érkezéséről halvány emlékeim vannak, 5-6 lehettem. Arra emlékszem pontosan, amikor a kocsiban a hátsó ülésen ülve az ölembe adták egy óriási szőrgombócként.

Attól a naptól fogva elválaszthatatlanok voltunk.

Egy békés, nyugodt kutya volt és csodás 15 évet töltött a családunkkal.

Szeretettel emlékezünk meg Róla a mai napig.

Alexot egy családtól hoztuk, ahol sajnos nem tudtak már vele foglalkozni.

Emlékszem, nagyon kedves emberek fogadtak minket és egyből jött hozzánk vágtatva. Semmi félelem nem volt benne, csak kíváncsiság. Volt tapasztalatom német doggal már Alex előtt is, de mindig meglepődöm milyen óriási borjú méretű ez a fajta. Hihetetlenül báránylelkű, nagyon okos és figyelmes kutya volt, simán elvittem pórázon a faluba sétálni, sosem húzott el egyszer sem pedig igazán pörgőssé tudott válni, amikor játszottunk.

Egy későn diagnosztizált betegség miatt sajnos csak 5 évet kaptam Vele, de a legjobbakat.

Most, hogy megismerhettétek a két múzsámat, mutatnám az eddigi haladásom a két kutyus portréjával.